Térkép - La Rochelle

La Rochelle város Franciaország nyugati részén, Poitou-Charentes régiójában, Charente-Maritime megye székhelye.

Az „Atlanti-partvidék gyöngyének” is nevezett város az egyik legnagyobb történelmi múltú, legtöbb műemléket befogadó település a Loire torkolatától délre. A környező vidék, az Aunis központja, fontos kikötő, jelentős ipari és kereskedelmi központ, s egyben a környező üdülővidék székvárosa.

La Rochelle kikötőjébe a 11. század óta járnak az angol partokról a kereskedők borért és sóért. Aquitániai Eleonórától kapott 1199-ben városi jogot, s ettől kezdve gyorsan fejlődött, egészen a vallásháborúk koráig. Ezekben az évszázadokban azonban a harcok központjába került, ugyanis a hugenotta szervezet egyik központja volt, 1568-ban itt ülésezett a protestáns zsinat, amelyen akkor még protestánsként részt vett a későbbi IV. Henrik is, itt fogadták el a franciaországi protestáns egyházak alapokmányát. 1573-ban Anjou Henrik herceg, a későbbi III. Henrik király hatalmas sereggel vette ostrom alá a várost, éppen annak az olasz mérnöknek a vezetésével, aki korábban a védműveket építette. Hat hónapig tartott az ostrom; a küzdelemben a város asszonyai, leányai is részt vettek. A herceg vesztett; végül kénytelen volt visszavonulni.

1627-ben azután a katolikus királyi sereg Richelieu bíboros vezetésével vette ismét ostrom alá a várost. Richelieu gáttal záratta el La Rochelle-t a tengertől, ezzel elvágva a védőket az utánpótlás lehetőségétől, ráadásul a gátról is állandó tűz alatt tartották a védőket. A több hónapos ostrom végét alig ötezren érték meg a. La Rochelle azonban feltámadt romjaiból, ismét kereskedelmi központ lett, ahol a gyarmatokról érkezett árut – nemegyszer afrikai fekete rabszolgákat is – raktak ki. A 19. században innen indultak a rabok a gyarmati fegyenctelepekre. A város neve még egyszer bekerült a hatalom ellen lázadók történetébe, 1822-ben az itt állomásozó 45. gyalogezred négy őrmesterét királyellenes lázadás gyanújával fogták perbe. A négy La Rochelle-i őrmesternek kis szerepe volt az összeesküvő Carbonari mozgalomban. A királyi bíróság azonban példát akart statuálni, s a négy altisztet Párizsban lefejezték. Az országos visszhangot keltett ügy megerősítette a restauráció elleni mozgalmakat.